150. fejezet

"Azt mondom, már elvetetted a változás és a forradalom magját, csak hagynod kell most kinőni, és megtenned, amit tudsz." Életemig nem értettem, hogyan látott engem így. Teljesen rajtam volt, hogy hogyan kezdtem el valamit.

Még annyi kérdésem volt feltennem Clarke-ot, de éreztem, hogy sürget, hogy gyorsan távozzon, nem mintha hibáztatnám, mert nagy a veszélye annak, hogy elkapnak minket, minél tovább maradunk a szabadban, ezért magamban tartottam a gondolataimat, és inkább visszaindultam a furgonhoz.

– Indulnunk kellene. Nem maradhatunk így túl sokáig. Gyorsan visszahelyezkedtem a teherautóba, tényleg olyan érzés volt, mintha százszor ültem volna ki és be a járműben, egy sóhaj hagyta el ajkaimat, amikor az ajtó becsukódott, és ismét egyedül maradtam a sötétben. Ryannek igaza volt, amikor azt mondta, hogy nem lesz a legkényelmesebb, de még így is sikerült letennem a fejem és elaludnom.