219. fejezet

Én leszek az első, aki elismeri, hogy volt némi enyhe szikra köztem és a király között, de soha nem olyan mértékben, mint ahogy ez az ember leírta. Valójában ha valakinek ezt a leírást kellett volna adnom, az egyáltalán nem a király lett volna, hanem Lewis.

Valahányszor megérintettem Lewist, mindazok az alig látszó szikrák, amelyeket teljesen utáltam a királlyal, erősebbnek és sokkal csodálatosabbnak éreztem az ex béta után, valahányszor a közelemben volt, biztonságban éreztem magam, mintha semmi sem bántana, amit a király tehet... igazából, visszagondolva, Lewis volt az, aki azonnal visszarántott az iskolám folyosóján.

– Sajnálom, de soha nem éreztem ilyesmit a királynál. A kegyelme csak fájdalmat okozott nekem. Ha mindenki, akit ismerek, úgy érezte, hogy ennyire kötődik a párjához, akkor én miért nem?