234. fejezet

– Szerencsétlenségedre a legkevésbé sem talállak félelmetesnek. Ismét őszinte kuncogást hallattam, ahogy komikusan összevonta a szemöldökét, majd röviddel ezután felvonta a szemöldökét, és önelégült mosoly jelent meg az arcán.

– Így van. Tett egy lépést játékosan előre, én pedig egy szórakozott, de mégis zavart pillantást vetettem, miközben egyetlen lépést hátráltam. Valójában nem akart üldözni? Milyen gyerekes volt ez a srác.

- Lewis... nem gondolod, hogy egy kicsit öreg lennél... - szakított félbe, de nem szavakkal, hanem kitöréssel, miközben enyhén rám vetette magát, amitől az izgalom sikítása elhagyott. Fogalmam sem volt, hogy még mindig ki tudom adni ezt a zajt, ahogy gyorsan eltávolodtam tőle. Egyáltalán nem voltam elég gyors, mert nagyon gyorsan mögém jött, és átkarolta a derekam. Könnyedén felkapott és megpörgetett mindkettőnket közben, miközben folyamatosan nevettem. Olyan idegen hang volt a saját fülemnek, hogy még jobban megnevettet.