242. fejezet
"Nem mész vissza hozzá. Nem számít, mi történik.. Megértesz?" Bólintottam egyet, és néztem, ahogy szemei minden lélegzetvétellel sötétebbek lesznek.
"Lehet, hogy nincs más választásom, de szándékomban áll először harcolni, az utolsó lehetőség, hogy visszatérjek hozzá, szóval ne aggódjon." Bólintott, és homlokát az enyémre támasztotta, gesztusából szeretet és aggodalom egyaránt áradt.
– Amúgy sem vagy a legjobb fizikai állapotban a harchoz, hogyan ne aggódnék. Üresen kuncogtam, mert tudtam, hogy nem tévedett, a határ teljes lezárása után fel kellett építeni a fizikai erőmet, és gyorsan kellett.