425. fejezet

„Legyen hát…” A pisztoly hangosan elsült a folyosó felett, és ismét fájdalom hasított belém. Az első lábamat azonnal eltalálta egy száguldó golyó, olyan sebességgel és erővel csapódott belém, hogy átfúrta a lábamat, és kirepült a másik oldalon. Az ezzel járó égő érzés elég volt ahhoz, hogy egy hangos üvöltést csaljon ki a számból.

Bassza meg!

Ezüst tényleg nem volt vicc a vérfarkasok számára. Nem mintha eltántorított volna. Sőt, inkább csak fokozta a dühömet.