7. fejezet A bárban

– Nincs otthon? Brendan szavait hallva Taylor meglepetten tágra nyitotta a szemét. "Voltatok veszekedni? Adeline jó kedélyű, és engedelmes neked. Hogyan veszekedhettek? Megbántottad?"

Ennek apropóján Taylor még jobban aggódott. "Brendan, Adeline végül is a feleséged. Nagylelkűbbnek kellene lenned vele. Már olyan késő van, de azt mondod, hogy nincs otthon. Nem aggódsz a biztonsága miatt? Hová menne ilyenkor? Tudod, hol van? Mi van, ha veszélyben van?"

Veszélyben?

Brendan szeme elsötétült. Adeline összepakolta a holmiját, és hátra sem nézve elhagyta a villát. Odakint még esett az eső, amikor elment. Brendan ritkán kérdezte őt a családjáról, a Dawson családról. Nem is tudott a barátairól, vagy arról, hogy vannak-e. Az egyetlen dolog, amiben biztos volt Adeline-nel kapcsolatban, az az volt, hogy nincs jó viszonyban a saját családjával. Hová menne?

Várj egy kicsit. Miért törődne vele?

Csak azért vette feleségül Adeline-t, hogy örököst szüljön családjának, és cserébe a Clemons család támogatásáért a Dawson családnak. Hogy tudott igazán elválni tőle? Talán ez az egész csak Adeline újabb kis trükkje volt, hogy felhívja magára a figyelmét.

Taylor szavai ingerelték Rexet. "Hagyd abba a hülyeségeket, Taylor. Azért vagyunk ma este, hogy jól érezzük magunkat és pihenjünk. Miért érzi úgy, hogy mindig fel kell nevelnie azt a nőt? Ne rontsa el a szórakozásunkat!"

Ezekkel a szavakkal Rex csettintett az ujjaival, hogy áthívja a pincért.

– Hozz nekünk egy tucat üveg Blanc de Noirs of Champagne Armand de Brignac-ot!

A Blanc de Noirs a világ egyik legjobb pezsgője volt. Évente legfeljebb háromezer palackot gyártottak belőle, és minden palack egy vagyonba került. Rex rendelése nagy volt, és a pincér nagyon boldog volt a hallatán.

"Hűha, Rex. Olyan nagylelkű vagy ma."

"Nem nagy ügy. Amíg Brendan boldog, megéri."

A kanapén ülve Brendan kifejezéstelen maradt. Szoborszerű arca nagyon szépnek tűnt a félhomályban.

Fagyos aurát áradt magából, amitől megközelíthetetlennek tűnt. Csak ült és ivott a serlegéből.

Amíg Brendan csendben ült, a barátai gyönyörű fiatal nőket tartottak maguk mellett, és játszottak velük.

Kis idő múlva a pincér csak öt üveg pezsgővel tért vissza.

– Sajnálom, uram. Ma este tizenöt palack volt raktáron, de a szomszéd szobában lévő vendégek éppen tíz palackot vásároltak. Előbb adták le a rendelést, mint ön. Nagyon sajnálom.

Rex felkiáltott: "Tíz üveg? Hogyan rendelhettek ennyi pezsgőt? Kik ezek az emberek? Szeretnék találkozni velük." Aztán felállt és kiment a szobából.

A bár valójában tágas volt. Amint Adeline belépett és letelepedett egy zsámolyra, megkérte a csapost, hogy hozzon neki néhány italt. – A szabadságra! Myah jókedvűen koccintott. Poharakat koccintottak és nevettek.

Adeline alakja pompásan nézett ki a piros ruhában, amit viselt, és a hosszú haja, amit kiengedett, még vonzóbbá tette a kinézetét a bár félhomályában.

Egy zenekar lépett fel a színpadon.

Adeline a bárpultra támasztotta a könyökét, és az állát a kézfejére támasztotta. Ital kortyolgatása közben hallgatta a zenekar dalait.

Sok férfi sóvárgó szemmel bámult rá, és viszketett, hogy odamenjen hozzá, és megszólítsa. Azonban, bár Adeline vörös színű látomás volt, valami összehúzott szemében és hideg hajlamában rendkívül zárkózottnak tűnt. Így a körülötte lévő férfiak csak bámészkodhattak, és azt kívánták, bárcsak olyan szerencsések lennének, hogy a hölgy vörös figyelmét felkeltették.

Adeline-t kislány kora óta érdekelte a zene és a hangszerek. Valójában főiskolás korában zenekart játszott, de később valamilyen oknál fogva a zenekart elbocsátották.

Olyan kár volt.

Fokozatosan az alkohol a testében kezdett felkavarni a zenével együtt.

Adeline letette a serlegét, és csatlakozott a zenekarhoz a színpadon.

A banda tagjaival folytatott megbeszélés után elővett egy gitárt, és kirázta a haját az arcából. A zenekar előjátékát hallgatva gyorsan követte a ritmust.

Ügyesen gitározott.

A bár hirtelen megtelt felkavaró zenével.

Az eredetileg unalmas hangulat feloszlott, a hangulat elektromossá vált. Mindenki a piros ruhás nőre nézett a színpadon, és a szemük csodálkozástól csillogott.