163. fejezet
Amikor követte Zeke-et kifelé az adminisztrációs épületből, hűvös volt a levegő. A feje kicsit homályos volt, de a kinti fagyos levegő kitisztította.
Megállt Zeke mellett, és megnézte, hol van a lezárt terület. Hol van a gonosz. A hideg sötétség letelepedett oda, és bizsergette a bőrét. Úgy érezte, mintha az erdő gonoszsága nedves takaróként borította volna be az akadémiát. Nem kellett senkinek sem megmondania, ki a felelős az erdőben lévő lila szemű lényekért; a gonosz gyökerének a szemébe nézett.
– Velem jössz – szakította félbe Zeke a gondolatait. – Össze kell tartanunk.