232. fejezet
lan keze a derekára fagyott. Az izmai megfeszültek, mintha valaki egy vödör jeges vizet öntött volna rá a hideg időben. Ekkor lefagyott a csont, és a keze is úgy fagyott.
Emma hátralépett, és felállt. Látta, mennyire mozdulatlan. Lassan letekerte a kezét a derekáról. Megsimogatta a vállát, mintha a láthatatlan port távolítaná el.
"Rendben van. Ez néha előfordul. A reakciód olyan természetes. De..."