358. fejezet

- Hiányoztál – mormolja, magához szorít, és visszaesik az ajtó melletti falnak.

Rávigyorogok a szoba sötétjében, az arcom nagyon közel áll az övéhez, a lábam sehol sincs a föld közelében. Istenem, szeretem, ahogy mindig felkap. Nem tudom, miért – nem mintha elviszne sehova, vagy ez valami produktív hasznot hozna. Egyszerűen...szeretem. – Megtetted? – suttogom örömmel.

– Mindig hiányzol – mormolja, és egy kicsit előrehajol, hogy megbökje az orrom az övével.