10. fejezet A szégyen éjszakája

Alexander elkapta Isabella pillantását, és észrevette a nagyanyja szemében táncoló játékos csillogást. Lágy mosoly húzódott az ajkára. – Nagymama, köszönöm, amit értem tettél ma.

– Ó, hagyd abba! Isabella tettetett bosszúsággal leintette, arckifejezése magabiztos vigyorra váltott. "Ne tévessze össze ezt puszta kedvességgel – egyszerűen türelmetlen vagyok, hogy egy dédunokát üdvözöljek a családunkban."

Alexander lehajtotta a fejét, elfedve szemében az őszinteség súlyát."Nagymama, akkor gondold meg, hogy ez megoldódott. Ő a te menyed lesz a sorsa. Erről az útról most már nincs visszaút."