532. fejezet: A nagynénéd vagyok
A hangos pofon visszhangzott a szobában, miközben egyenesen az asszisztens arcába csapódott.
Az asszisztens hátratántorodott, és kusza csomóként rogyott a padlóra, szája sarkát vékony vérsugár festette be. Az arca dagadni kezdett, fájdalmasan vörösre színeződött.
– Most bolondot játszol, mi? – gúnyolódott Emma, tekintete Sophiára villant, mielőtt hidegen felhorkant. Lenézett az asszisztensre, hangja csöpögött a megvetéstől. – Hol volt ez korábban? Amikor elrontottad, miért nem vállaltad fel? Úgy bújtál el, mint egy rémült teknős a páncéljában – mi értelme ennek? Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek a nevedben? Ennyi? Elégedettséggel tölt el, hogy látod, ahogy alázatoskodom? Megérdemelted ezt a pofont. Felajánlottam neked egy kiutat, de te a sarkadba vágtad. Te kérted ezt, és megkaptad!