415. fejezet

Ezután visszadőltünk az ágyba, Edwin ránk húzta a puha libatoll takarót. Egy darabig csak feküdtünk kényelmes csendben, fejemet a mellkasára támasztva hallgattam szívverésének egyenletes ritmusát.

Végül Edwin megszólalt, hangja a mellkasában dübörgött a fülem alatt. – Szóval, most, hogy leérettségiztél, mi lesz a következő lépésed? – kérdezte, és tenyere sarka lusta mintákat rajzolt a csupasz vállamra. – Gondolkodtál már azon, hogy mit szeretnél most csinálni?

Az ajkamba haraptam, hirtelen ideges lettem. Ez egy olyan beszélgetés volt, amitől vártam és tartottam is, mert tudtam, hová vezet." Tulajdonképpen - kezdtem lassan, ujjammal absztrakt mintákat rajzolva a mellkasára. - Mostanában sokat gondolkodtam ezen.