526. fejezet

- Mindig van idő – suttogtam, megragadva a szabad keze csuklóját, és közel húztam, hogy az órájára nézhessek. A mozdulat hatására előredőlt, és a másik tenyerén kapta el magát, és a hiúság kemény fájához szorított. – De lehet, hogy most nincs elég idő vesztegetni.

Edwin szeme felcsillant, és megértette, amire céloztam. Szó nélkül hallottam a fémes csat kinyílását, majd egy cipzárt. Csak annyira félrerántotta a bugyimat, hogy hozzáférhessen.

– Csak egy pillanat, biztosan – suttogta, miközben farkának meleg, lüktető feje a nyílásomhoz nyomódott. – Egy pillanat, hogy ugrathassalak.