167. fejezet

Sándor POV

Egész éjjel Elara szemeire gondoltam, akik engem figyeltek, ahogy a belső bokájától egészen a combjáig nyalok. Nagy szemei figyelték minden mozdulatomat, ahogy éreztem, hogy izgalom árad belőle, pont abban a pillanatban szerettem volna megkóstolni... amíg meg nem szakítottak minket.

Egész éjszaka izgatott voltam, és nehezen aludtam el, és szerettem volna beverni az ajtaját, és végre az enyémnek akarom tekinteni. De nem tehettem, tudom, hogy nem tudnék... többet érdemelt volna.