272. fejezet

Proserpina

Mereven és feszülten ültem az ülésen. Jól tettem? – kérdeztem magamtól újra és újra. A családomra, a gyerekeimre, akiket magam mögött hagytam, a kabátom szorongató Riára, aki megpróbált nem sírni, mint Piers. Az ikrek megpróbáltak bátor előrébb lépni előttem, de tudtam, hogy aggódnak.

Mindazok után, amit hallottak és láttak, mindazok után, amin keresztül mentek ilyen fiatalon, a szívem megesett hozzájuk. Annyi mindenen mentek keresztül...