142. fejezet
*Sophia nézőpontja
Liam elmegy, én pedig próbálok nem aggódni emiatt. Nem akarom megijeszteni azzal, hogy túlságosan ragaszkodom hozzá. Tudom, hogy azt mondta, soha nem hagyna el sokáig, de annyi időt töltött már egyedül, hogy attól tartok, egy ilyen ragaszkodó kötelék túl sok lehet neki. Fogok egy üveg vizet a mini hűtőből, és feliszom a felét, mielőtt visszadőlök az ágyra.
„Rendben, Max, érted jövök, jobb, ha készen állsz rám” – mondom hangosan az üres szobába. Lehunyom a szemem, a légzésemre koncentrálok, lassan és egyenletesen lélegzem, miközben a kötelékeimhez fűződő kapcsolataimat vizsgálom. Jack alig van ott, már rájött, hogyan védje meg magát, semmi meglepetés az én óvatos kötelékem miatt. Minden figyelmemet Maxszel való kapcsolatomra sűrítem, és mély levegőt veszek a kavargó érzelmeitől.