184. fejezet

** Sándor nézőpontja **

Maxszel elsétálok az ebédlőbe, abban a reményben, hogy találunk ott valami ennivalót. Már elmúlt ebédidő, de lehet, hogy szerencsénk lesz. Különben el kell mennünk egy szupermarketbe. A folyosók csendesek, a legtöbb diák már bent van az órán. Habozok, ahogy elhaladok a nővérem osztálya mellett, szóljak neki, hogy visszajöttem? Ha igen, nemcsak az óráját zavarom, de ő is szól anyának, és akkor a szüleim követelni fogják, hogy láthassanak minket. Szerintem Sophiának hasznára válna egy nap otthon, mielőtt visszatérünk a valóságba. Hamarosan annyira elfoglaltak leszünk, hogy alig lesz időnk egymásra, pedig igazán megérdemlünk egy kis időt, mint egy teljesen összetartó csoport. Valami, amire eddig nem volt lehetőségünk.

Gyanítom, hogy hamarosan találkoznunk kell a vénekkel, hogy megbeszéljük, mit tudunk Corneliusról és a terveiről az emberi világban. Valószínűleg tudni akarják, hogyan tervezzük megoldani ezt a káoszt, és most nincs tervünk. Alig két órával ezelőtt még az emberi világban ragadtunk, és próbáltuk biztonságban érezni magunkat, még nem volt lehetőségünk semmit megtervezni.