1647. fejezet
Wyatt hirtelen nedvességet érzett az ágyékában. Meleg folyadék csorgott le a lábain, és tócsában gyűlt a padlón. Quentin egy pillanatra megdöbbent, mintha villám csapta volna. De gyorsan visszanyerte önuralmát, és mindenkinek odakiáltott: „A megbeszélésnek vége! Kérem, azonnal távozzanak!”
Wyatt arca kifehéredett, ahogy lassan lehajtotta a fejét, és a pocsolyára meredt. Elmélyült az elméje. Egész életében hatalmas és büszke figura volt, mindig tiszteletet parancsolt, és tekintélyt árasztott. Még soha nem érezte magát ennyire megalázottnak, piszkosnak és nyomorultnak.
Abban a pillanatban a mérhetetlen szégyen elnyomta a betegsége okozta félelmet és fájdalmat.