1702. fejezet

Miközben Axel beszélt, erős, karcsú karjai szorosan fonódtak Roza dereka köré, mintha attól félne, hogy a lány újra megszökik.

Roza bizsergető melegséget érzett, ami végigfutott a testén. Hangja lágy és játékos volt, egyszerre panasznak és ugratásnak tűnt. „Szóval rájöttél, hogy úgy viselkedsz, mint egy tolvaj, mi? Legalább van némi önismereted.”

„Drágám Rozám” – szólította újra Axel, szinte már a név rabjaként, amitől sápadt arca halványan elpirult. „Tulajdonképpen te is tolvaj vagy... Egy tolvaj, aki elrabolta a szívemet.”