2303. fejezet

Bár Yvonne többször is elkísérte Christophert Meridanba, hogy meglátogassa a „Főnököt”, az arcát sosem látta.

Azonban véletlenül egyszer halványan meghallotta a hangját. Emlékezetes hang volt – jellegzetes és zengő. Bár csak tollpiheként súrolta el a fülét, mély nyomot hagyott benne.

– Kisasszony... Túl erősen szorítja a kezem – suttogta a kisfiú Yvonne-nak.