847. fejezet A napfény az élet

A kórházi osztályon Roza gyengén feküdt az ágyon, infúzióra kötve. A reggeli napfény ráesett, megvilágítva gyönyörű arcát.

„ Roza…” Bella hangja gyengéd volt, szeme könnybe lábadt, miközben törékeny tanítványára nézett. Nehéz volt összeegyeztetni ezt a képet a gondtalan és vidám Rozával, akit ismert.

„ Mester… Mester?” Roza azonnal megdermedt, és gyorsan megfogta a kezét.