172. fejezet
Selene
– Selene, már majdnem ránk érnek! – suttogja Helene sürgetően.
A páromat bámulva könnyebb megidézni az árnyakat, mint valaha. Amíg ő nézi, még mindig mélységesen zavarodottnak tűnik, ahogy Arabella könyörög neki, hogy utasítson vissza, én a sikátor szája köré borítom a sötétséget. Hallom az őrszemeket a sötét fátyol túloldalán, de nem látnak át minket az áthatolhatatlan ködön keresztül.