16. fejezet
Madelyn hálás volt, hogy múltbeli énje szeretett táplált a tanulás iránt, mert különben nem lett volna bátorsága elhagyni az osztálytermet, hogy a könyvtárban tanuljon. Jelenlegi tudásával biztos volt benne, hogy meg tud oldani a középiskolai vizsgakérdéseket, bebiztosítva a helyét egy tisztességes egyetemen, és egy kicsit nagyobb elszántsággal, talán még egy felső szintű intézményben is.
Bölcsészettudományi tárgyai szilárdak voltak, de a természettudományokhoz és a matematikához ingatag volt. Sajnos, egyszerűen nem volt elég óra a napban, hogy ezekre a tárgyakra összpontosítson – iskola után még mindig főző- és zongoraórákra kellett járnia.
A könyvtárban a padlótól a mennyezetig érő ablak mellett ülve Madelyn elkeseredettnek tűnt. Bosszúsan, szórakozottan beletúrt a hajába. A problémáin való töprengés időpocsékolásnak tűnt, amikor több szókészletet tudott megjegyezni.