34. fejezet

Luna

A bennem lévő viszketés nem szűnt, sőt fokozódott, elvakított attól, hogy észrevegyem a bámészkodókat. A karomat Jax nyakában, az övét pedig a fenekem alatt tartva bebotlottunk a kabinba, a hold és a kötelék minden értelemben összevont minket. Gyorsan leeresztett az ágyra, amelyet kifejezetten a párzásunkra készítettek elő. Elmosódottan a megemelt ágy széléhez húzott, és a földre állt, szegecselő vonásait megvilágította a hold. Hideg szellő futott át a nyitott ablakon, de semmi sem oltotta el a hőt, amibe a testem volt. Valójában csak a kinti többi ember izgalmát vitte magával.

– Bárcsak most látná magát. A hangja rekedtes volt, heves borzongás futott végig a hátamon, a fenekemen, és végül megállt a lábam között.