110. fejezet

ÁDÁM SZEMSÉBŐL

Egyszerűen nem bírom nézni, ahogy Alexis és Nathan élvezik egymás társaságát; a nevetésük és a játékos csevegésük úgy hasít belém, mint egy kés. Minden egyes közös mosoly és a köztük lévő kapcsolat pillanata árulásnak tűnik, és táplálja bennem az irigység tüzét.

Az érzelmeim intenzitása elsöprő, perzselő fájdalom hasít a mellkasomba, amitől nehezen kapok levegőt. Mélységes tehetetlenséget érzek, mintha a lángok küszöbén állnék, a féltékenységem pedig azzal fenyeget, hogy hamuvá tesz.