20. fejezet

Gyűlölködő pillantást vetett rám, amitől úgy éreztem, mintha ezer apró penge vágott volna a szívembe.

Visszakérdeztem: "Mit kellett volna tennem? Álljak és nézzem, ahogy zaklatnak? Hagyjam, hogy fejetlen csirkeként rohangáljon, és nincs megoldás? A lányod vagyok! Hogyan tudsz egyszerűen megütni anélkül, hogy figyelembe vennéd a helyzetet?"

Anya a mellkasát markolta, miközben erősen lélegzett. "Nem házas? Meghalt a férje? Ha valóban törődött velem, miért kérjen segítséget valakitől, aki gyakorlatilag idegen, amikor a segítség olyan közel van?"