75. fejezet

Újra vágtam, és kihullott hajam törött béklyóként repült rá. Akárhány szál is volt, már nem tudtak minket egymáshoz kötni. Végül hasztalanul estek a földre.

Ahogy az ujjaim a hajamon a hajvégekig futottak, üresség visszhangzott a szívemben.

„Jól van” – gondoltam magamban.