1045. fejezet
„Te… Te gonosz teremtmény! Annyi éven át hiába neveltelek fel! Nem lett volna szabad a világra hoznom! Tudnom kellett volna, hogy ilyen gonosz teremtmény vagy, meg kellett volna fojtanom, amikor megszülettél! Hogy lehetsz ilyen szívtelen?”
„Azt kérdezem tőled, hogy lehetsz ilyen szívtelen! Az, hogy az egyik vesédet kértem tőled, nem volt életveszélyes, de nem voltál hajlandó megmenteni a húgod életét! Miért nem halsz meg már?! Menj a pokolba most azonnal!”
Lincoln dühösen szorongatta a telefont, és dühösen szitkozódva beleszitkozódott.