1382. fejezet

Sebastian arca nyugodt volt, és a hangneme még nyugodtabb, amikor azt mondta: „Hm! Remélem, örökre boldog maradhatsz.”

Aino, aki apja kezét fogta, rájött, hogy valami nincs rendben. „Miért vagy itt??” Felnézett Lorira, és élesen megkérdezte.

Lori gyengéden rámosolygott. „Szia, kis szépségem, Aino, én... én a rokonod vagyok.”