1492. fejezet

A szemében lévő könnyek elhomályosították a látását, de az arcán nem látszott Alex iránti félelem. Könnyek között rázta a fejét, és azt mondta: „Én… én nem mondtam, hogy gonosz vagy, Alex mester. Én… én csak könyörgök, hogy kérlek, engedd el az én Noah-mat. Neki semmi köze ehhez. Semmi. Még mindig van egy anyja, akiről gondoskodnia kell. Engedd el, és én veled megyek. Tényleg, átgondoltam, veled megyek… Kérlek…”

A hangjában határtalan kétségbeesés csengett, és Alex, aki az állát fogta, úgy érezte, mintha a szíve összetört volna. Abban a pillanatban kétségbeesetten kívánta, bárcsak egyszerűen halálra taposhatná ezt a nőt ott helyben.

„Hadd kérdezzem meg. Ki vagyok én?” – vicsorgott.