1740. fejezet

Éjszaka közepén Hector olyan agresszívan csípte meg Hanát, hogy mindenhol zúzódások jelentek meg. Azon az éjszakán át sírt, miközben átölelte kislányát. Abban az évben Hana még húszéves sem volt. Mintha a fiatal Hana egy égő pokolban élt volna. Minden nap korán kellett kelnie és későn kellett hazaérnie, hogy az utcai standjánál őrködjenek. Még Hector elől is el kellett bujkálnia, amikor éjszaka hazaért.

Voltak pillanatok, amikor arra gondolt, hogy egyszerűen elhagyja a helyet a gyermekével a hátán, és soha többé nem tér vissza ebben az életben. Hector azonban nagyon kedves volt a lányukhoz. Úgy bánt velük, mintha az lenne az élete. Még evés és ivás nélkül is el tudott lenni, mivel teljesen a lánya nézésére koncentrált, miközben a bölcsőjét ringatta. A lány is nagyon közel állt Hectorhoz. Ez egyfajta vigasz volt Hanának, mert legalább a lányának volt valaki, aki gondoskodott róla. Látva, hogy Hector ilyen, Hana egyszerűen hagyta, hogy Hector teljes felelősséget vállaljon a lányuk gondozásáért. Ez más szempontból is jó volt, mert Hana több pénzt tudott keresni.

Az ezt követő napokban Hana még több energiát fektetett az utcai standjának üzemeltetésébe. Gyakran hajnali négykor kellett kelnie, hogy feltöltse a készleteit, majd későn kellett hazamennie, miután este tizenegyig nyitva tartotta a standját. Az ilyen élet nagyon gyorsan eltelt. Egy szempillantás alatt elrepült három év. Ez idő alatt Hector is megverte Hanát. Hana arra gondolt, hogy a hátán veszi a lányát, és messzire elmegy a pénzével. A lánya azonban néhány nap múlva megbetegedett, miután Hana elvitte otthonról. A lánya nem volt hozzászokva a kinti környezethez, ezért lázas lett, hányt, és nem volt hajlandó enni. Hiányzott neki az apja. Abban az időben a lánya már kissé eltávolodott tőle. Hana nagyon elkeseredett, amikor ezt látta. Gyakran sírt titokban, amikor a standjánál dolgozott. Azonban nem hagyhatta abba a munkába járást, mert ha ezt megtenné, az egész család éhen halna.