689. fejezet
Az öregemberből teljesen kiürült a tegnapi megaláztatás. Úgy feküdt az ágyán, mintha élete végén járna.
– Nagyapa… – kiáltotta Selene óvatosan. Shaw öreg mester a másik oldalra fordította a fejét.
Selene halkan mormolta. – Anyám különösen sovány volt, amikor engem életet adott. Apámtól hallottam, hogy akkoriban nagyon szegények voltunk. Anyám mindig könyörgött ételért, még azután is, hogy megismerte apámat. Akkoriban apám éppen akkor végzett az egyetemen, stabil jövedelem és még lakhatás nélkül. Nem tudták, mikor lesz a következő étkezésük, de apám mindig félretett ételt anyámnak, és talán ezért jöttek össze.