131. fejezet
Kegyetlen sorsok és kegyetlen vicceik.
– Miért nem vagyok meglepve? – morogta, és tekintetét az égen szétszórt csillagokra szegezte. "Még ha életem utam a végéhez közeledik, még mindig találsz új módokat a gyötrelemre."
Felállt, a ruhadarabot a kezében szorongatta, az illata állandóan emlékeztetett rá. Egy emlék villant át az agyán.