162. fejezet

Daemonikai belseje kihűlt, mintha egy csepp jeges vizet nyomtak volna le a torkán. Félelem töltötte el a gyomrát. "Én vagyok, VD"

"Hogy merészelsz behatolni a terembe? Kitépnem kéne a torkod." Vladya ránézett, de nem látta. A szeme vad volt, és ölni akart.

– Szagold meg a nyakam. A szavaknak sav íze volt a nyelvén, de szükség volt rá. Az alfák nem fedik ki a nyakukat. Neki, egy nagykirálynak nem szabadna ilyen megalázó helyzetben lennie, amikor egy másik alfa lélegzik a torkánál. "Tudod, hogy akarod, nagyfiú. Gyerünk, csináld."