216. fejezet
– Maradj velem – fogta a kezébe a férfi jeges kezeit, figyelmen kívül hagyva a csípős hideget. Megérintette mindenhol, ahol csak elérhette... a homlokát, a vállát, a karját. – Kérem, maradjon velem, felség. Meg tudja csinálni. Tudom, hogy képes.
Emeriel hajtva felugrott, és kirohant a szobából, hogy aztán egy rakás takaróval térjen vissza. Felhalmozta őket, és egy gyapjúhegy alá temette.
Mégis, úgy tűnt, nem volt elég. Több kellett neki. Több kellett neki!