260. fejezet

– Lord Jakalnak igaza van – tette hozzá Lord Belzebob, és felállt, széke keményen a kőpadlóhoz csapódott. "Megértjük, hogy ő az ön sorsa, kegyelmes uram, de ezt valóban nehéz lesz elfogadni népünknek. Az emberek esküdt ellenségeink. Árulásuk nagyon sokba került nekünk. Nem arra kellene összpontosítanunk, hogy a fajtájukat kiirtsuk, ahelyett, hogy valakit hatalmi pozícióba emeljünk felettünk?" Mélyen meghajolt, feje majdnem megérintette előtte az asztalt.- Kérem, gondolja át, felség.

– Kérem, gondolja át, felség! – hallatszott a kiáltott kórus a teremben lévőktől, együttes hangjukat kétségbeesettség és nyugtalanság árnyalta, miközben meghajoltak.

Nyomasztó csend következett.