91. fejezet
Ó, istenek... Emeriel szemhéja összeszorult, arcának minden izma összeszorult az ösztönei elleni ádáz küzdelemben.
Úgy érezte, hogy a fenevad karjai között ölelkezik. Védett.
A vadállat beállította a lökését, mélyebbre hajtott, és Emeriel zokogott a fájdalomtól. Eljön-e a nap, amikor emberi alakba veszi? Vajon eljön a nap, amikor a karjaiban lenni pusztán élvezetes lenne?