126. fejezet

Diana

Mély levegőt veszek, beszívom a minket körülvevő friss erdei levegőt. A fenyő és a föld illata betölti a tüdőmet, pillanatnyilag megnyugtatja kopott idegeimet. De a mondandóm súlya nyomaszt. Megacélozva magam, szembefordulok Dominicusszal, szívem hevesen kalapál.

– Dom? – kiáltom, hangom alig haladja meg a suttogást, szinte elveszve a minket körülvevő levelek lágy susogásában. – Valamit el kell mondanom... a tegnapról.