20. fejezet

Diana

Ott áll az út szélén a fasor mellett. Az Alfa. Jelenléte olyan, mint egy fizikai erő, jégfal és düh. Arcvonásait beárnyékolta és még fenyegetőbbé tette a fák árnyéka. Szemei, azok a szúrós mézbarna szemek, jégrésekké szűkültek, állkapcsa pedig olyan szorosan össze van szorítva, mintha összetörhetne.

Halk morgás vibrál a mellkasában, egy ősi hang, amitől borzongás fut végig a gerincemen. Testbeszéde tiszta agresszió, minden izma megfeszül, lecsapásra készen. A levegő közöttünk recseg a feszültségtől, a veszély illata sűrű a légkörben.