57. fejezet A múlt

NÉHÁNY ÉVE.

Hart POV

A szívem üres volt, ahogy céltalanul botorkáltam a sűrű, ismeretlen erdőben. Kiszáradt könnyek csíkozták ki kivörösödött, duzzadt arcomat, miközben végtelen sírásomtól végre felszáradtak a könnyeim. Ennek ellenére a lábam vitt előre, nem tudtam, hová visz, miközben a szívem továbbra is kétségbeesetten fájt.