443. fejezet

Dylan nézőpontja

Amikor újra kinyitottam a szemem, az első dolog, amit megláttam, az óriási aranyfa volt, amelyet magával a holdistennővel társítottam. De miért hozták ide megint? Mit akarhatna még tőlem ez a jóindulatú asszony? Nem teljesítettem az egyetlen célomat?

Ha belegondolok, mire is emlékszem pontosan? Fájdalomra? Gyötrelemre? Nem! Emlékszem, hogy melegséget éreztem, érzelmek áradata keringett a testemben, miközben átöleltem a sötétséget, amely könyörgött, hogy magával ragadhasson...