243. fejezet
Sándor POV
– Sándor! Hallottam, ahogy kiabál egy nem a miénk szobán keresztül. Nyilvánvaló volt számomra, hogy álmodom, de azon tűnődtem, vajon ő is álmodik-e. Szemem a sápadt arcán volt, ahogy a kisbabánkat a mellkasához szorította, és az arctalan férfit bámulta, aki azt állította, hogy ő a gyermek apja.
De tudtam, hogy nem... ki a fene ez az idegen?