5. fejezet A szeretetet nem lehet erőltetni
Myah forró fürdőt futott Adeline-nek, majd kiment a konyhába, hogy ételt készítsen a barátjának . Mivel nem volt étvágya, Adeline lenézett az ujján lévő gyűrűre, és rekedtes hangon azt mondta: – Myah, elváltam Brendantől.
"Mi? Elvált?" Myah annyira meglepődött, hogy majdnem megharapta a nyelvét. Megkérdezte: "Kényszerített? És az idegesség, hogy kirúgjon a házból! Micsoda barom! Hogy tehette ezt veled? Megyek, megkeresem és megbosszulom!"
– Ne fáradj. Adeline sietve Myah vállára tette a kezét, és tehetetlen mosolyt erőltetett. "Már aláírtam a válóperes egyezséget. Most semmi közünk egymáshoz."
Myah még mindig nem tudta elhinni, amit hallott. Megkérdezte: – Tényleg?
"Igen." Adeline bólintott, és folytatta: "Tiffany is visszatért. Ő az, akit Brendan szeret. Végre együtt lehetnek. Nincs szükség arra, hogy továbbra is mellette maradjak."
"De te..." Myah mondani kezdett valamit, de jobban belegondolva abbahagyta.
Ő és Adeline örökké ismerték egymást. Diák korukban mindig együtt mentek haza óra után.
Adeline gyönyörű volt és barátságos.
Myah még emlékezett arra a napra, amikor valami sürgős dolga volt az óra után, és nem tudott hazamenni Adeline-nel. Egyedül hazafelé menet Adeline-t minden iskolai zaklató feltartotta , és majdnem megerőszakolták.
Brendan volt az, aki hirtelen megjelent és megmentette.
Azóta Adeline szerelmes belé.
Adeline évekig titokban szerette Brendant, bár nem tudta a nevét.
Myah azt mondta neki: "Addie, add fel. Csak egyszer találkoztál vele. Nagyon valószínű, hogy soha többé nem látjátok majd egymást. Egész életében rá vár?
De Adeline csak mosolygott, és határozottan válaszolt: "Mindig a szívemben marad. Soha nem felejtem el, hogyan nézett ki akkoriban. Fehér inget viselt, gyönyörű szemeit pedig hosszú, sűrű szempillák keretezték. Magas és jóképű. Még mindig hiszem, hogy ő és én még találkozunk."
Myah mindig is úgy gondolta, hogy Adeline nevetséges.
Később a Dawson család megbeszélte, hogy Adeline férjhez menjen valakihez. Amikor Myah megtudta, Adeline már férjhez ment Brendanhez. A lányok ezután együtt vacsoráztak, hogy erről beszéljenek. Adeline egész idő alatt mosolygott, mint egy őrült. Azt mondta Myahnak: "Álmaim férfijához vagyok feleségül. Még mindig nem hiszem el."
– De valójában egyáltalán nem kedvel téged, Adeline. Ébredj fel. Tényleg azt hiszed, hogy boldogan fogtok élni, míg meg nem halnak?
"Miért ne? Azt mondják, hogy az abszolút őszinteség megmozgat egy kőszívet. Isten hozta őt hozzám, és meg kell próbálnom hozzám hasonlóvá tenni. Nagyon jó leszek hozzá, és egy nap rájön, hogy együtt kell lennünk." Adeline félrehajtotta a fejét, szeme tele volt boldogságvággyal.
Amikor Adeline és Brendan összeházasodtak, egyszerűen a városházára mentek. Nem voltak torták, virágok vagy esküvői képek, mert nem volt esküvői szertartás. Amikor azonban Adeline egy nap elhaladt egy ékszerbolt mellett, még mindig minden pénzét egy kis gyémánt szegecsekkel ellátott gyűrűre költötte.
Ünnepélyesen átnyújtotta az egyiket Brendannek.
A gyűrűk egyszerűek voltak, csak apró gyémántokkal. Közelébe sem néztek megfelelő jegygyűrűnek. Annak ellenére, hogy Brendan sohasem hordott hi s-t, Adeline mindig az övét viselte az ujján.
Minden alkalommal, amikor Myah meglátta Adeline ujján a gyűrűt, kinevette őt. De Adeline csak várakozóan mondta: – Azt hiszem, Brendan egy napon vesz nekem egy gyűrűt.
De kiderült, hogy ez a saját vágyálma.
"Ne aggódj miattam, Myah. Most már tudom, hogy a szerelmet nem lehet erőltetni, és egy házasság szerelem nélkül nem tart sokáig." - mondta Adeline vállat vonva.
A fáradt Adeline-t és az erőltetett mosolyt az arcán nézve Myah nem tudta megsajnálni őt. Adeline már nem az a lány volt, akinek olyan sok reménnyel volt a szemében.
– Tényleg elhatároztad?
– Igen, igen – bólintott határozottan Adeline.
– Akkor jó neked. Myah átkarolta Adeline vállát, és azt csicseregte: "Nem nagy ügy. A volt férjed amúgy is egy szamár. Ez nem a te veszteséged. Új életet kezdesz nélküle. Nem tudja, milyen nagyszerű vagy, és előbb-utóbb megbánja. Hogy megünnepeljük az újdonsült szabadságodat, menjünk el a bárba, és érezd jól magad."