1. fejezet Tilos

Xavier mélyen megcsókolta Sierrát, miközben beléje döfött, nedvesen, forrón, egyre gyorsabban és erősebben. Világoskék, szinte szürkének tűnő szemei pupillái kitágultak, cseresznyepiros ajkai pedig elváltak. Fekete, testhezálló ruhája a dereka köré gyűlt, miközben sarkai a hátába mélyedtek. A haja kócos volt, és úgy nézett ki, mintha alaposan megerőszakolták volna. A nyaka vörös volt a szándékosan ott hagyott harapásnyomától.

A szobát halk nyögései és az ő gyönyörtől való sóhajai töltötték be. Hamarosan a falai összeszorultak körülötte, és elélvezett, miközben körmeit a nyakába mélyesztette. Harapta az ajkait, hogy ne adjon ki hangos zajt, és ne riassza fel Xavier menyasszonyát, aki a másik szobában volt.

Fekete szmokingban volt, készen arra, hogy részt vegyen a „úgynevezett” eljegyzési partiján. Nem tervezte megerőszakolni Sierrát, aki tíz évvel fiatalabb nála, és unokahúgának a legjobb barátnője. De amikor meglátta abban a fekete ruhában, és észrevette, hogy a partin minden férfi őt figyeli, nem tudta megállni, hogy barlanglakószerűen igényt tartson rá. Behurcolta a szobájába, és mielőtt a lány felfoghatta volna, mi történik, már benne találta magát. A lány az iránta érzett ellenállhatatlan vágy és a lelkében felgyülemlő bűntudat között vergődött.

De az iránta érzett vágya győzött. Éppúgy függ tőle, ahogy ő is tőle. Abban a pillanatban, hogy megérinti, a teste átveszi az uralmat minden érvelése felett, kiszolgáltatva őt neki.

Miután elélvezett, kihúzta magát belőle és igazította a ruháit. A lány még mindig az ágyon feküdt, úgy nézett ki, mintha bárhol máshol akarna lenni, csak itt ne. Figyelmen kívül hagyta őt, és feltörölte a nedveiket, amelyek most a lábai között csöpögtek. Ezután felhúzta a lányt az ágyról, és úgy igazította a ruháit, mintha semmi sem történt volna.

Látta, hogy a tekintete megválaszolatlan kérdésektől és bűntudattól ég. De most még nem áll készen arra, hogy válaszoljon a kérdéseire. Megfordult, hogy elmenjen, de kénytelen volt megállni. „Miért? Miért csinálod ezt? Épp most fogsz eljegyezni Nancy Thomast. Miért nem hagysz engem békén? Nem akarom életem hátralévő részét a szeretődként leélni” – Sierra végre összeszedte a bátorságát, hogy beszéljen vele.

Xavier megdermedt. Lassan megfordult, hogy szembenézzen vele. Koromfekete szemei haraggal égtek.

Sierra hátrált egy lépést, megpróbált eltávolodni tőle. Mindig hideg és távolságtartó volt, de nem tehetett róla, belefulladt a sötét tekintetének mélységébe, az egyetlen helyre, ahol élni és lélegezni tudott.

Az egyetlen érzelem, amit valaha is látott a szemében, az ágyban volt, és sokkal gyakrabban, mint szerette volna. Bár soha nem erőszakolta meg. A testének saját akarata van, amikor megérinti, és a teste nem hajlandó hallgatni az érvekre.

„Tényleg? Szóval le akarod váltani Nancy-t, és a feleségem akarsz lenni helyette?” – kérdezte olyan hangon, amitől Sierra félelemtől remegett.

De kiállt magáért. Nem ezt akarta magának. „Nem, azt akarom, hogy hagyj el, és engedj el. Felejtsük el, hogy valaha is találkoztunk” – mondta őszintén.

De a szavai még jobban feldühítették. Két hosszú lépéssel eltüntette a köztük lévő távolságot, és elé állt, megsértve a személyes terét. Megcsípte az állát, egészen addig, amíg a lány meg nem érezte a fájdalmat.

„Kár, hercegnő, gondolnod kellett volna a következményekre, amikor úgy döntöttél, hogy bejössz a szobámba, és felajánlod magad nekem. Én vagyok az elsőd, és én leszek az utolsód. Meghoztad a döntésed, most pedig megszállottja vagyok a testednek. Szóval velem ragadsz, az enyémként” – mondta sötéten, amitől a lány gerince megremegett.

A szeme elkerekedett a kijelentésétől.

Szavai birtoklási vággyal csengtek, ami megrémítette Sierrát. Az amúgy is kusza élete rosszabb fordulatot vett, mióta találkozott vele.

„Kérlek, Xavier” – könyörgött neki, könnyek gyűltek a szemébe.

Valami felvillant a tekintetének sötét mélyén. De nem mondott semmit. Egyszerűen lehajolt, és megcsókolta az ajkait. Csak egy zárt szájú csók volt, mintha le akarta volna csillapítani.

Hátrált, és átható tekintettel nézett rá.

„Légy jó kislány, Sierra. Szedd össze magad, és gyere el az eljegyzési partimra. Nem akarod csalódást okozni Claire-nek, ugye?” – kérdezte, a legjobb barátnőjét használva csaliként. A legjobb barátnőjét, aki kedves, és az unokahúga is.

Ezzel otthagyta. Nem akar elmenni az eljegyzésére, nem akar ott lenni. De azért összeszedte magát, és elhagyta a szobát.

Tíz perc múlva azon kapta magát, hogy Xaviert nézi. Menyasszonya, Nancy fogta a kezét, miközben az egyik vendéggel beszélgetett. Rendkívül jóképűnek és megközelíthetetlennek tűnt. A legtöbb vendég félig rettegett megközelíteni őt. Xavier Woods, egy férfi, aki egyetlen pillantással képes felnőtt férfiakat is a nadrágjukba vizelni. Egy férfi, aki annyira rejtélyes, és a Woods Cooperation vezérigazgatója. Senki sem tud róla sokat, csak azt, amit ő akart, hogy mindenki tudjon. A neve félelmet kelt, hideg tekintete parancs.

Sierra elfordult tőle, amikor Xavier felemelte intenzív tekintetét, és egyenesen rá nézett.

„Hogy fordulhatott így az életem?” – gondolta szomorúan. „Si, mire gondolsz? Gyere, menjünk táncolni” – Claire, a legjobb barátnője, aki semmiről sem tudott, a táncparkettre húzta Sierrát. A táncparketten néhány férfi felkérte Sierrát táncolni. De ő visszautasította. Az egyikük ragaszkodott hozzá, de Xavier asszisztense és legjobb barátja durván elhúzta tőle.

„A főnök parancsa” – magyarázta az asszisztens.

Sierra Xavier felé nézett, akinek a tekintete haraggal égett.

„Az enyém vagy” – követelte magának anélkül is, hogy kimondta volna. És még mindig a menyasszonyát fogta.

Csak két hétbe telt, mire ebbe a zűrzavarba keveredett. Most azon gondolkodik, hogy valaha is kijuthat-e belőle.