13. fejezet
Amikor Finnick ezt bejelentette, a hangja még mindig viszonylag közömbös volt. Amikor azonban Vivian meghallotta a szavait, leírhatatlan nyomás nehezedett rá.
Obszidián szeme látszólag nyugodt volt, mégis merengő és kifürkészhetetlen. Vivian rájött, hogy egyáltalán képes megérteni az érzelmeit.
Addigra Finnick már befejezte a kenőcs felkenését az állára. Vivian lesütötte a tekintetét, és hamarosan hangosan motyogta: – Köszönöm.