5. fejezet Kanos Samantha

Samantha POV

A sarkaim túl gyorsan értek a földhöz, mint kellene. Az ügyfél, az én ügyfelem, hívott engem aznap este.

Az első munkanapom mozgalmasan telt. Ahogy Alexander körbeparancsolt és megbízatással megterhelt, soha senki nem gyanította, hogy ő ugyanaz az ember, aki elfenekelt az autójában.

Olyan barom volt!

És milyen finom külsejű vadállat volt. Azok a karok, azok a combok, azok a széles vállak.

Megráztam magam. Muszáj volt összpontosítanom.

Kinyitottam a privát lakosztály ajtaját. Ott ült a kanapén a félhomályban, és a maszkján keresztül engem figyelt.

- Szia – mondtam lélegzetvisszafojtva, miközben észrevettem, hogy szemei a testemet húzzák, miközben levettem a kabátom.

– Elkéstél,

Nem volt könnyű Lauren házától egészen ide rohanni. Le kellett zuhanyoznom, és fel kellett készülnöm rá. Amikor kinyitottam a számat, hogy ezt mondjam, hirtelen felállt, és a hálószobába ment.

"Jön,"

Parancs volt. Egyszerű, sötét és tiszta.

És mégis ez tette a legrosszabb dolgokat a testemmel.

A mellbimbóim megfeszültek, és nekinyomódtak a viselt ruhámnak. Mi volt a terv? Bassz meg abban az ágyban?

A fejemen átfutott a farkának képe, amint erősen dörömböl, és egy nyögés szökött ki az ajkaimon. Még mindig nem láttam a farkát, és megőrültem!

- Ne hagyj várakozni, kisállat – morogta, és anélkül, hogy átgondoltam volna, lassú léptekkel indultam felé. Nyers vággyal vegyes kéj csillogott a szemgolyójában.

Egy üveg bor volt mellette egy tálcán és egy tálca szőlő. Kezei kioldották ingének első három gombját, miközben értetlenül bámult rám.

– Nincs valami mondanivalód, kisállat?

pislogtam. Zavaros. – Ööö… mi?

Szemei résnyire szűkültek, és megpaskolta a combját. – Gyere ide,

Szemem az ingéből kikandikáló bronzos mellkasra esett, és parancsának engedelmeskedve nyeltem egyet.

Felsikoltottam, amikor egy pillanat alatt átfordított a combjain. A body con ruha fellovagolt, szabaddá téve a seggem. Hallottam, hogy sziszeg, mielőtt megfenekelt.

Erősebben fenekelt, én pedig sírtam. Miért büntetett meg?!"Érted, mit csináltál rosszul?"

"Nem!" kiáltottam neki ívelve.

"Későn jöttél. És megvárattál. Bocsánatkérés nélkül."

– Sajnálom, uram – nyögtem ki. A testem égett minden egyes ütésnél.

– Azonnal látnod kellene a segged! – mondta, és rekedten lélegzett. – Olyan kibaszott vörös és kövérkés.

"Ó,"

Ajkait a fülemre eresztette, és azon a halk, mély, rekedt hangon mormolt, amitől sima lettem a vágytól. "Édes, te egy kanos kis ribanc vagy, igaz? Nézd azokat a puffadt punci ajkakat."

Ujjai rájuk tapintottak, én pedig mohón bólintottam, és nekinyomtam a combjaimat. Ekkor lelökött magáról, és a szobában lévő oszlop felé biccentett.

Kábult, kanos énem zavartan bámult, miközben italt töltött magának. Aztán parancsolt.

– Táncolj, kisállat. Szerettél aznap este a rúd körül köszörülni, nem?

– Igen – pirultam el.

– Nem gondoltad, hogy észrevettem? Felkuncogott az ágyon dőlve. "Bámult rám slampos tekintettel. Csináld még egyszer, kisállat. Mutasd meg, mekkora ribanc vagy?"

– Igen, uram – suttogtam, és remegő lábbal elindultam az oszlop felé.

A fenekem még mindig szúrt az ütéseitől. Ha a póznához köszörülök , miközben őt nézi, a puncim határozottan sírva fakadna.

Akkor megbaszna? A gondolatra nyöszörögtem, és összenyomtam a combjaimat.

Zene töltötte be a termet. Kezeimmel a rúdon futottam, miközben égő tekintetét tartottam. A rúd kemény és erős volt a markolat alatt, és lehunytam a szemem, bárcsak az ő farkát tartanám.

- vigyorogtam, amikor egy ötlet jutott a fejembe.

Kezeimmel a rúd köré fontam a kezeimet hosszában fel-le, kakas simogatását utánozva.

Aztán előrehajoltam, nyelvemmel pöccintettem a rudat, majd lefutottam. Hangos sziszegés tört ki belőle, amitől a mellbimbóim kavicsokká keményedtek. A melleimet a rúdhoz nyomtam, közéjük helyeztem, és megbaszottam a cicimet a rúddal. Ó, az a kemény, hűvös fém olyan jól éreztem magam, ahogy a melleim között csúszott.

– Vedd le a ruhát – morogta, és meghúzta az ingét.

- Igen uram – vigyorogtam, és a fejemre húztam a ruhát. A melleim kiszabadultak, ő pedig halk nyögést hallatott.

Tekintetét elkapva egy cinege után nyúltam, és a mellbimbót a számba nyomtam, és szoptam. Lehunytam a szemem, és elvesztem az érzésben. A puncim erősebben lüktetett, annak tudatában, hogy engem figyel. Felfogtam a másik mellemet, és egyszerre szívtam meg mindkét mellbimbót.

Ekkor felmordult az ágyról, kezében a pohár borral és egy tányér szőlővel.

– Szívd tovább, ribanc! - ugatott hozzám közeledve.

- nyögtem teli szájjal a mellbimbóimmal. Valami hűvös dolog ütötte meg a melleimet, majd meglepetten felkiáltottam. Felnéztem, és láttam, ahogy a borával a mellemre önti. A szeme úgy csillogott, ahogy ő tette.

– Szívd meg a kisállatot – sziszegte. "Nyald fel az egészet"

Ó, igen. Megsimogattam a melleimet, és megtisztítottam a bort, amit ráöntött. A nyelvem meggörnyedt, ahogy a mellbimbókat csapkodta, ugratva őket.

– A francba, szereted szopni a melleidet, nem? Felnyögött.

"Igen, igen, igen"

- Hát persze - morogta, és a melleimre csapott. Döbbenten engedtem el őket, mire ő felkiált.

"Tartsd fel azokat a ciciket és vedd el!"

– Igen uram! - nyögtem ki, és megtámasztottam a mellem, hogy pofozzon.

Kikapott egy marék szőlőt a tányérjából, és megragadta a nyakam.

– Nyisd ki, kisállat!

Elnyitottam az ajkaimat, nyöszörögtem, miközben erőszakkal megetetett szőlővel. Leharaptam őket, és lehunytam a szemem, amikor a lé megtöltötte a számat.

– Szélesebb, többet is elvihetsz – sziszegte, és több szőlőszemet is elnyomott az ajkaim mellett.

Kicsöpögött a puncim a szavaira. Olyan érzés volt, mintha felkészített volna.

"Igen, ez jó." sziszegte, és még több szőlőt nyomott az amúgy is telt számba. Szőlőlé csorgott végig az állkapcsomon, ahogy előrehajolt, és felcsapta őket. Lihegtem a puszta örömtől, ami eltöltött. A nyelvét. Forrónak éreztem a bőrömet, égést hagyva mindenhol, amerre csak nyúlt.

Aztán kicsúsztatta a számon, és tangózott az enyémmel.

Elolvadtam, nekiestem. Merev mellbimbóim nekinyomódtak forró mellkasának, amitől erősebben csöpögtem. Keze a hajamba markolt, és a helyén tartotta a fejemet, miközben a pokol nyelvével kihúzta a számat.

Elhúzódva a nyakamig húzta a száját, és a ráömlő nedvet egészen a melleimig csapkodta.

Erősen zihálva néztem, ahogy szívja a dombjaimat, és elment az eszem, amikor befogta a száját egy vastag, fájó mellbimbó köré.

– Ó, a francba! - kiáltottam neki ívelve.

Gonosz nyelve a mellbimbóimra csapott, ugratva, ahogy egyikről a másikra ugrált. – Annyira kibaszottul tökéletes – sziszegte, és megpofozta őket. "Ezek az enyémek! Értem!"

– Igen uram!

– Mondd! – követelte, megkopogtatta a mellbimbóimat, és erősen megcsípte. Ettől megborzongtam.

– A tiéd! A melleim a tiéd, uram!

– Csak a melleid? – sziszegte, lenyomva a kezét, hogy megtalálja a puncimat. "Ez az én lányom. Olyan kibaszott vizes!"

– Az én puncim is a tiéd – sírtam. – A tiéd vagyok! Nem érdekelt, hogy mit kóborolok, csak az érdekelt, hogy eljövök.

– A fenébe, igazad van! – morogta, és a bugyimon keresztül összecsípte és összehúzta punci ajkaimat.

– Ó, kérem!

– Kérlek, mit, kisállat – gúnyolódott. – Akarsz jönni?

"Igen. Igen kérem!"

- De még nem akarsz tetszeni nekem – dúdolta, és félretolta a szálkás bugyimat, úgy, hogy a zsinór az egyik seggfejem fölé került. "Grind that punci, baby girl"

Rendetlen voltam. Belé kapaszkodva, félve, hogy eltűnik, ha elengedem , térdemre csúsztam, és a fenekemet a rúdnak nyomtam. A hűvös fém rácsúszott az élénkvörös fenekemre, mielőtt közvetlenül közéjük került a puncimhoz.

– Ó, a francba! Sírtam, de elfojtott egy szőlő, amit a számba csúsztattak.

Fölöttem állt, hatalmasan és sztoikusan, mint mindig, és nézte, ahogy a puncimat az oszlophoz dörzsölöm, mint egy macska a hőségben.

– Kibaszottul csodálatos – suttogta, és még több szőlőt etetett velem. "A nedved mindenhol az átkozott póznán folyik. Ez az, kisállat, mutasd meg, milyen szemtelen ribanc vagy!"

A hátam mögé nyúltam a seggem arcomért, szétválasztva őket, hogy a rúd mélyebben feküdhessen a puncimhoz. Erősebben őröltem, élvezettel lövöldöztem át az ereimet, ahogy tettem.

"Ez elég jó, uram? Kérem? Cumálni kell!" zokogtam.

– Nem tűnsz elég kétségbeesettnek, kisállat – kuncogott, megmarkolta a hajamat, hogy felnézhessek rá. – Megadom, amit akarsz, ha megteszed.

Aztán ellépett tőlem, felkapta az ingét és kiment a lakosztályból.

mi a fasz?!