161. fejezet

A besütő nap felébresztette Zeket. Vakító volt, de nem volt ereje megmozdulni.

Kiszívták a testéből. Nem, kitépték a testéből. Körülbelül olyan haszontalannak érezte magát, mint egy újszülött kölyökkutya. Nem is tudta, hogy ilyen is lehet.

Ismert már összeházasodott párokat, akik pár napra bezárkóztak, amikor a nő ivarzásba kezdett, de mindig rendben kijöttek. De úgy érezte, valakinek le kellene őket húznia a padlóról, és ki kellene vinnie onnan. Teljesen kimerült volt. Biztos azért, mert igazi társak voltak. Minden erősebb volt. Extrémebb. Élete egy lépésnyire a szerelmétől, és ez kibaszottul csodálatos volt.