407. fejezet

Miközben ülünk, egy kis mosollyal veszem észre a két sötét alakot, akik mögöttünk állnak – még nálunk is feltűnésmentesebbek. És hálás vagyok értük – hálás apámnak, hogy mindig meg akart vigyázni rám –, még akkor is, ha tudom, hogy semmi sem fog történni. Hogy még ha bárki bántani akarna is minket, Luca – a barátom – megvédene.

De hát. Az apák apák maradnak.

„Mit gondolsz?” – kérdezi Luca vidámabb hangon, mint egész este bármikor, miközben leül mellém, én pedig visszaadom neki az italát.