504. fejezet

„Késésben vagy!” – mondja Faiza énekelve, miközben kinyitom az irodája ajtaját és besurranok.

– Tudom, sajnálom – mondom lihegve, miközben becsukom magam mögött az ajtót, és nekidőlve próbálok levegőhöz jutni. – Meg kellett tanulnom, hogyan tegyem el a puskámat, hogyan zárjam be.

„Puskák?” – kérdezi, és felvonja a szemöldökét, azonnal érdeklődve. Elvigyorodok, lelkesen bólintok, Faiza pedig hasonlóképpen rám mosolyog, miközben az asztala mögül ül, lábát feltéve rajta, hátradőlve a székében. „Klassz” – mondja, és csillogó, őszintén érdeklődő szemekkel.