422. fejezet

Nem maradunk sokáig a tetőn – nem is kell. Végül is holnap este újra együtt leszünk, mindannyian egy szobában alszunk az Akadémián. Lehetnek más éjszakák is a jövőben, amikor az éjféli pohárköszöntőnk után köszöntjük a hajnalt – órákig kell beszélgetnünk, bepótolni a lemaradásunkat, nevetnünk, sírnunk.

De a mai este nem ilyen. És mosolyogva, melegséggel és elégedetten belököm Jackson szobájának ajtaját, és beosonok.

Mosolyra fakadok, amikor látom, hogy a párnáinak dőlve szundikál, Tigris szépen az oldalán ül, a becsomagolt ajándékom még mindig az ágyon ül előtte. Mert még ha el is aludt közben, akkor is érzem, hogy rám vár.